A maszk mögött - 4.rész Macska a megmentő

Kinyitottam az ablakot Macska pedig leugrott mellém a földre.
- Szia. - köszöntem neki eléggé meglepett hangon - Hogyhogy idejöttél? - tettem fel rögtön az első kérdést, ami a fejemben motoszkált azóta, hogy megláttam az ablakban.
- Mikor éppen hazatartottam láttam, hogy egy fiúval beszélgetsz aztán idegesen ott hagyod. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól vagy. Tudod az a dolgom, hogy megóvjam a várost Halálfej támadásaitól szóval nem lenne jó ha szomorkodnál Hercegnő - magyarázta aztán közelebb lépkedett hozzám. Szóval Adrien most csak azért átváltozott, hogy megtudja nekem biztosan nincs-e valami bajom. Egész aranyos, de muszáj úgy viselkednem vele ahogyan eddig is Macskával.
- Ó értem. Hát mint láthatod semmi bajom. - vágtam rá, bár valójában még mindig nem vagyok valami jól. Talán jót tenne, ha beszélnék róla. Így azért mégsem Adriennek mondom teljesen.
- Igazából én pont úgy látom, hogy van valami bajod. Amikor idejöttem egy párnát szorítottál a fejedhez. Nem valami öngyilkossági kísérlet ugye? - kérdezte bár a végét félig nevetve, félig pedig komolyan tette fel. Ettől a gondolatától összehúztam a szemöldököm és kissé kínosan elnevettem magam.
- Nem dehogy. Nem áll szándékomban véget vetni az életemnek.
Habár lehet mégsem vagyok teljesen jól...De semmiség az egész. - sóhajtottam miközben lehuppantam az ágyam szélére. Macska olyan furcsa volt most. Láttam rajta, hogy aggódik, és most valahogy olyan komoly. Máskor mindent elviccel. Azt hiszem Adrient tényleg komolyan érdekli mi történt velem.
- Na hát én ráérek Hercegnő szóval mesélj csak. - mosolygott rám kedvesen, miközben neki dőlt az asztalomnak. Kissé ironikus volt az egész helyzet, hiszen én is Katicaként járkálok át Adrienhez és sokszor megesik, hogy lelkizünk, most pedig itt van nálam Macska, aki csak arra vár, hogy kiöntsem neki a lelkem. Most, hogy így belegondolok ez elég aranyos szituáció.
- Nem akarlak fárasztani a hülyeségeimmel. - húztam félre a számat. Végül is így utólag tényleg én reagáltam túl ezt az egészet, és ez csak egy apróság...
- Ugyan már. Ha valami nyomja a lelked akkor nyugodtan mondd csak el. Ezzel nekem is jót teszel mivel ha kibeszéled akkor kevesebb eséllyel találhat meg egy akuma. - vágta rá. Valószínűleg már zavarja, hogy ennyire nem akarok beszélni a dologról. De az igazat megvallva tényleg jól esne valakinek elmondani. Talán még jól is elsülhet a dolog. Meg kell ragadnom az alkalmakat. Macskára úgysem tudok egészen úgy tekinteni, mint Adrienre, hiszen annyira másak, de mégis egyformák.
- Na jó akkor elmondom, de ne vágj közbe. Az egész azzal kezdődött, hogy reggel Adrien átkarolt és úgy mentünk be a suliba. - kezdtem bele, de Macskának azonnal közbe kellett szólnia.
- És ez baj volt? - kérdezett rá kissé talán ijedt fejjel, ettől muszáj volt elmosolyodnom.
- Mondtam, hogy ne vágj közbe. Egyáltalán nem volt baj. - nevettem el magam, amitől látszólag ő is megnyugodott - Most már tényleg ne állíts meg! - utasítottam persze végig mosolyogva aztán visszaváltottam komolyra.
- Tehát az udvaron ott volt Kim és Chloé, akik gondolom megint beszólogatós kedvükben voltak és elkezdtek szekálódni, hogy mi együtt vagyunk és olyanokat mondtak, hogy Adriennek rossz az ízlése meg, hogy én béna vagyok és egyáltalán nem illek hozzá. Adrien meg persze rögtön rávágta, hogy nincs köztünk semmi és csak haverok vagyunk. Tudom ez hülyeség, de rosszul esett, hogy ilyen hamar ellenkezett. Persze igazat mondott, de nem tudom...Ahh tiszta hülyeségeket beszélek. Igazából az jobban fájt, hogy csak a haverjának tart. Már kezdtem úgy érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Megosztott velem olyan dolgokat, amiket mással nem. Megnyílt nekem magáról, és ennek annyira örülök, de lehet, hogy én nem vagyok neki olyan fontos, mint ő nekem. - sóhajtottam - Tudom, tudom túlreagáltam az egészet, de lány vagyok és amúgy sincs sok önbizalmam, és Chloé csak még jobban elveszi azt a keveset is. - sóhajtottam egyet. Ahogy kimondtam a dolgokat úgy esett le, hogy mekkora baromság is ez az egész. Adrien valószínűleg most idiótának néz.
- Nem lehet, hogy te többet érzel Adrien iránt? - kérdezett rá, mire én azonnal elvörösödtem. Én még nem állok készen arra, hogy ezt bevalljam neki még ha így nem is kifejezetten neki mondom.
- Én..Szóval nem..Vagyis..Ahj én nem tudom. - hebegtem összevissza, amitől egy édes mosoly csúszott az arcára.
- Hé nyugalom mi rossz lenne abban, ha szerelmes lennél belé? - tett fel újabb kérdést, mire ismét csak egy halk sóhaj hagyta el a számat.
- Az, hogy ő nem érez irántam úgy, sőt a mai után már azt sem tudom, hogy minek tart engem. Én egyszerűen csak nem akarom őt elveszíteni. Ha elmondanám neki, hogy kétesek az érzéseim vele kapcsolatban másképp bánna velem, mert nem tudná viszonozni. - mondtam az elején kissé kikeltem magamból, de a végére egyre inkább elszomorodtam - De tudod megértem. Én vagyok a legkétbalkezesebb ember a világon. Chloénak teljesen igaza van abban, hogy nem illek hozzá. Én egyszerűen béna vagyok, félek mindentől, visszahúzódó vagyok, és nem merem kimondani, amit érzek. - mondtam a végét már halkabban és kissé sírós hangon ugyanis ahogyan mindenbe belegondoltam rájöttem, hogy valójában semmi esélyem sincs. A szemembe könnyek gyűltek, ezért elfordítottam a fejem. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magam.
- Ja és ha már itt tartunk. Még ha normális is lennék akkor sem lenne esélyem. - nevettem fel már kínomban - Végül is ő már mást szeret. Egy olyan lányt, aki tökéletes...Katicabogarat. - talán kissé egósan hangzott a mondat, de Katicát mindenki annyira tökéletesnek tartja és igazából talán az is. Benne megvannak az én hiányosságaim is. Óvatosan felemeltem a kezem, hogy letöröljem a könnycseppet, ami elindult az arcomon lefelé.
- Figyelj Marinette nincsen veled semmi baj. Nyugodj meg és gondold át a dolgokat. Adrien biztosan nem avatott volna be téged a dolgaiba, hogyha csak haverként gondol rád. Arra nem gondoltál, hogy csak megakard védeni téged azoktól az emberektől? Lehet, hogy csak azért csinálta, hogy leszálljanak rólatok. Hidd el, hogy te is fontos vagy neki, sőt szerintem fontosabb is, mint azt gondolnád. - mosolyodott el a végén, és közben megfogta a kezem így felhúzott az ágyról egyenesen a mellkasához - Nyugodj meg és hallgass végig most te. - mondta majd egyik kezével átölelte a derekamat, a másikkal pedig a fejemet simogatta. Ez az egész nagyon hirtelen ért, de cseppet sem ellenkeztem. Átöleltem őt és a mellkasának döntöttem a fejem. Amiket mondott azok tudtam, hogy igazak, mert végül is ő Adrien. Nem is gondoltam volna, hogy azért teszi, hogy így megvédjen.
- Az a legrosszabb, hogy azt hiszem igazad van, és én ma suli után olyan bunkó voltam vele. Holnap mindenképpen bocsánatot kérek tőle. - mondtam annak ellenére, hogy azt kérte most én hallgassam végig.
- Ez egy jó ötlet. - mondta, aztán az állát a fejemnek támasztotta - Most már te se vágj a szavamba. - tette hozzá szórakozottan és kiöltötte a nyelvét.
- Oké. - egyeztem bele és innentől már tényleg csend volt csak a szipogásom zavarta meg néha azt.
- Te teljesen normális vagy, és ha engem kérdezel akkor aranyos, hogy kicsit visszahúzódó vagy. Tudod te igazából olyan vagy, mint Katica. Pontosan olyan tökéletes. - a végét kis hatásszünet után a fülembe suttogta - Egyébként Katicabogár az enyém és nem fogom átengedni másnak. - tette hozzá, amitől muszáj volt elmosolyodnom. Kissé vicces volt a helyzet. - Nem lehetsz biztos abban, hogy Adrien viszonozná az érzéseidet vagy sem. Ha jól értettem akkor még nem próbáltad meg elmondani neki, hogy hogyan is érzel iránta szóval, ne hidd azt, hogy biztosan el fog utasítani. Ja és semmiképp se képzeld magad kevesebbnek a többieknél. Te egy nagyszerű lány vagy, éppen ezért nem kellene ilyen butaságok miatt szomorkodnod. - mondta aztán az államnál megemelte a fejem, hogy felnézzek rá - Te így vagy tökéletes. - mosolygott rám olyan őszintén, hogy egyszerűen muszáj volt elpirulnom. Végig a szemembe nézett én pedig szinte sokkot kaptam. A szavai a szívemig értek, és lehet, hogy itt-ott túlzott lehet, hogy nem is gondolta komolyan, de nekem kellett ez az egész. Kellett, hogy valaki ilyeneket mondjon nekem. Ahogyan kimondta az utolsó mondatot és belenézett a szemembe mosolyogva, annyira őszintének tűnt, hogy muszáj volt elhinnem neki mindent. Lassan elengedte a derekam, és én is eltávolodtam tőle.
- Hű nem is tudom mit mondjak. Nagyon kedves tőled, hogy eljöttél hozzám és most még fel is vidítottál. Egy igazi szuperhős vagy. - mosolyogtam rá én is olyan őszintén, mint ő rám.
- Örülök, hogy segítettem. Végül is ez a dolgom. - mondta mosolyogva én pedig megforgattam a szemeim.
- Ne hajtogasd már ezt! Elveszik tőle a varázs. - húztam félre a számat már sokkal jobb kedvűen.
- Jaj bocsásson meg Hercegnő. Valójában azért tettem, mert az én kis Hercegnőm semmilyen körülmények között sem lehet bánatos amíg élek. - mosolygott rám csábosan, amitől kicsit el pirultam, de végül csak kuncogtam rajta egyet.
- Na ez már sokkal jobban tetszik. Megbocsájtok. - öltöttem ki a nyelvem. Hallottam, hogy egyet pittyeg a gyűrűje és már nyitná a száját, hogy elköszönjön, de én gyorsabb voltam nála. Megint odaléptem hozzá és átöleltem.
- Köszönöm szépen tényleg. - suttogtam a mellkasába, aztán éreztem, hogy a két karjával magához szorít a derekamnál fogva. Olyan furcsa volt ez az egész. Most Macska közelében teljesen lenyugszom és magamban kicsit azt kívánom, hogy ne érjen véget ez a pillanat, ami most van. Amiatt van, hogy tudom a maszk és a jelmez mögött Adrien rejtőzik, aki egyszerűen egy szimpla mosolyával képes levenni a lábamról.
- Én pedig tényleg nem engedem, hogy szomorú legyél amíg élek. - válaszolta halkan és megint csak a fejemnek támasztotta az állát. Pár másodpercig csak némán ölelkeztünk. Kivételesen a csend nem volt kínos egyikünk számára sem. Végül Macska egy apró puszit adott a fejemre, és elengedett engem ugyanis újabb pittyegés hallottunk.
- Jó volt veled beszélgetni Hercegnő. Lehet máskor is benézhetnék. - vigyorodott el, aztán odament az ablakhoz és szépen kiengedte magát én meg úgy éreztem, hogy most ez a beszélgetés mindent helyretett bennem. Boldogan eldőltem az ágyamon, és nem akartam foglalkozni semmivel. Csak csendben feküdtem és később el is aludtam.