A maszk mögött - 2.rész "Tortázás"

Ásítozva ültem fel az ágyamban reggel fél hét körül ugyanis készülődnöm kell az iskolába. Én hulla fáradt voltam, de velem ellentétben Tikki szokásához híven energiával telve repkedett a szobámban.
- Tikki te soha se vagy fáradt? - nevettem a szememet dörzsölgetve, ő pedig válaszként csak megrázta a fejét. Kikászálódtam az ágyikómból, és öltözködni kezdtem, majd bepakoltam a táskámba. Ma muszáj lesz beszélgetnem Adriennel. Minél előbb el kell érnem, hogy megszeressen, mert nem hiszem, hogy sokáig fogok tudni titkolózni. Miközben sétáltam le a lépcsőn éreztem a melegszendvics íncsiklandozó illatát.
- Jó reggelt anya. - mentem oda az asztalhoz amit éppen megterített.
- Hogy aludtál szívem? - kérdezte szokásos kedves hangján. Mindig olyan kiegyensúlyozott, pedig még elég korán van mégsem látszik rajta, hogy fáradt. Mindig is ilyen életvidám és mosolygós volt.

- Egész jól. - mosolyogtam vissza rá, aztán leültem a székre, és elkezdtem enni.
- Apáddal ma egy új fajta tortát fogunk elkészíteni délelőtt saját recept alapján, ha jól sikerül akkor bekerül a cukrászda kínálatába. - újságolta vidáman - Áthívhatnád néhány barátod, hogy megkóstolják a tortát, meg esetleg sütögethetnétek is, vagy megnézhettek egy filmet. - ajánlotta fel, mire felcsillantak a szemeim. Ez tökéletes ötlet. Elhívhatnám Adrient is és akkor még sem tartana rámenősnek, hogy kettesben akarok lenni.
- Ez jó ötlet anya. - válaszoltam neki most már én is vidámabban, aminek azt hiszem örült is. Miután befejeztem a reggelizést el is indultam az iskolába. Az utcán kivételesen nem igen voltak emberek, ezért Tikki előbújt a kardigánomból.
- Akkor meghívod magatokhoz Adrient? - kérdezett rá vidáman, én pedig bizonytalanul bólintottam egyet. Már tudok vele rendesen beszélni szóval nem kellene félnem, de nagyon megkavart, hogy ő Fekete Macska.
- Igen szeretném. Most már tennem kellene valamit az ügy érdekében. - mosolyogtam esetlenül Tikki pedig örült, hogy végre így gondolkodom. Na igen eddig nem nagyon mertem még a közelében sem lenni a fúnak. Így nem is igazán lehetett volna köztünk több barátságnál. Lassan beértem az iskolába ahol már az udvaron megpillantottam a legjobb barátnőmet így gyorsan oda is mentem hozzá.
- Jó reggelt csajszi. - köszöntött mosolyogva - Hogyhogy időben ideértél? - kérdezte nevetve, mire muszáj volt nekem is felröhögnöm.
- Neked is. Hát kivételesen fel tudtam kelni az ébresztőmre. Amúgy képzeld anya és apa ma délelőtt saját recept alapján csinálnak egy tortát és mondták, hogy áthívhatom pár barátomat, hogy megkóstolják aztán ha jó lesz bekerül a cukrászdai áruk közé. Na és én arra gondoltam, hogy te is eljöhetnél. Ráérsz ma suli után? - meséltem neki. Valószínűleg ráér mert azon kívül, hogy szerkeszti a Katiblogot nem igen van más dolga.
- Én ráérek, de ez egy remek alkalom lenne arra, hogy kettesben legyél Adriennel. - kezdett tervezgetni vidáman a barátnőm. Igazából tőle nem is vártam mást.
- Tudom, és őt is meg akarom hívni, de szerintem túl rámenős lenne ha csak ő és én lennénk. Így kicsit talán jobb lesz, hogy meghívlak téged meg Ninot is. - válaszoltam neki ő pedig a homlokára csapott.
- Ugyan már. Több, mint 1 éve vagytok osztálytársak miért lenne rámenős, ha csak őt hívnád el? Na de te tudod kislány. - magyarázta, viszont megszólalt a csengő, ezért együtt elindultunk az osztályterem felé. Végül is valamilyen szinten igaza van. Nem tegnap óta vagyunk osztálytársak, de lássuk be ennek ellenére nekem nehezemre esne csak kettesben lenni vele, és tényleg rámenős lenne ez tőlem, hiszen én nem vagyok ilyen. Bent a teremben leültem a helyemre, és vártam, hogy Adrienék is megérkezzenek. Közben elővettem az egyik rajzolós füzetemet és elkezdtem bele egy Katicabogárhoz illő ruhát tervezni. Az egész piros volt és itt-ott fekete pöttyök voltak rajta. A nagy rajzolásból az zökkentett ki, hogy Alya kicsit meglökte a könyököm, ezért felnéztem. Rögtön megláttam a Ninot, így tudtam, hogy a szöszi is nem sokára megjelenik. Ez így is történt. Felálltam és előrébb hajoltam a padomból.
- Hé fiúk nem lenne kedvetek ma suli után eljönni hozzánk? Anyumék sütnek egy újféle tortát, és kellenének emberek, akik megkóstolják. Utána pedig csinálhatnánk valamit közösen. - igyekeztem a lehető legtermészetesebben felajánlani a dolgot. Kicsit könnyített rajtam, hogy többes számban kellett beszélnem. Nino és Adrien elmosolyodtak, majd bólogatva belementek a találkába.
- Akkor olyan kettőkor gyertek a cukrászdához. - adtam meg az időpontot, és közben a tanárnő is megérkezett. Az órák rettentő unalmasan és lassan teltek el. Én egész nap azon izgultam, hogy a délután jól alakuljon. Remélem a torta is finom lesz, bár anyát és apát ismerve biztosan az lesz. Sajnos hazafele is mindig egyedül kell mennem, mert egyik ismerősöm sem lakik arra felé amerre én. Miközben sétáltam azon gondolkodtam, hogy a délutánt hogyan szervezzem meg úgy, hogy tökéletes legyen. Ugye a tortát mindenképpen megkóstoljuk, de meddig tarthat az? Max. fél óra bár ezzel még sokat is tippelek. Szóval valami jót ki kellene találnom, hogy mit csináljunk utána.
- Tikki szerinted mit kellene csinálnunk miután megkóstoltuk a tortát? - fordultam tanácsért ismét csak a táskámban lapuló kwamihoz.
- Szerintem túlbonyolítod ezt az egészet. Végül is mind barátok vagytok nem? Beszélgessetek. - válaszolt mire sóhajtottam egyet. Félek, hogy téma nélkül nem igazán tudnánk beszélgetni.
- Ahhoz előbb valami téma is kéne. Na mindegy, majd kitalálok valamit. - mondtam aztán bementem a házunkba egyenesen fel a szobámba. Lepakoltam a cuccaimat aztán körbenéztem és a számhoz kaptam a kezem.
- Jaj mindenhol Adrien van. El kell tüntetnem ezeket a posztereket. - hadartam és Tikki segítségével azonnal elkezdtem lekapkodni a képeket a falról, még a számítógépemen a háttérképet is megváltoztattam hátha használnánk. Mikor végeztem hallottam, hogy csengetnek, mire leértem már anya Adriennel beszélgetett. Úgy tűnik ő az első.
- Szia Marinette. - köszönt nekem vidáman, amitől talán egy hangyányit elpirultam, de visszaköszöntem neki.
- Akkor én megyek is beszélgessetek csak. - mosolygott kedvesen anya aztán elment én pedig odasétáltam Adrienhez.
- Amíg nem jönnek a többiek felmehetnénk a szobámba. - ajánlottam ő pedig bólintott. Még jó, hogy mindent elpakoltam, amin ő volt rajta. Amikor felmentünk én leültem az ágyamra, ő pedig leült a székre.
- Hogyhogy nem Ninoval jöttél? - kérdeztem rá enyhe meglepettséggel arcomon.
- Azt mondta, hogy sajnos csak később tud jönni. Na és Alya hogyhogy nincs még itt? - kérdezett vissza én pedig megrántottam a vállam, de kezdtem sejteni, hogy Alya valamit tervezett, hogy csak kettesben legyek Adriennel. Pedig megkértem rá, hogy ne csináljon semmit. Hirtelen csipogott a telefonom mire elvettem az asztalról és megnéztem ki írt. Természetesen az emlegetett szamár volt az. Kérdezte, hogy itt van-e már Adrien aztán írta, hogy ők késnek egy "picit" szóval ragadjam meg az alkalmat. Jesszusom ez a lány.
- Bocsi csak Alya volt, hogy késik egy kicsit. - vakartam meg a tarkóm zavartan miután letettem a telefonom az asztalra. - Na akkor addig lefoglalhatnánk magunkat. - dobtam fel, bár nem igazán tudtam, hogy mit csinálhatnánk, ezért körbenéztem a szobámban hátha találok valami érdekes dolgot.
- Szeretsz videójátékozni? - dobtam fel hirtelen.
- Te szoktál videójátékozni? - lepődött meg - Igen szeretek. - tette hozzá aztán elmosolyodott. Na igen valami hasonló reakciót vártam. Gondolom nem igazán nézik ki a lányokból, hogy játszanak ilyesmikkel. Hát még ha meglátja milyen játékok vannak meg.
- Igen szoktam játszani, már egész kiskorom óta. Mindig elvertem apát. - nevettem el magam aztán odaadtam egy konzolt a fiúnak. - Lehet még téged is leverlek. - öltöttem ki a nyelvem. Egészen kezdtem felszabadulni.
- Nem hiszem. - mondta én pedig kihívóan rávigyorogtam, majd bekapcsoltam a játékot.
- Na akkor lássuk. - nyomtam rá a start-ra. Legalább öt menetet lejátszottam Adriennel és háromszor én nyertem, de azért kétszer neki is sikerült megvernie. Nagyon jó hangulatban telt a játék, körülbelül 1 óra el is ment vele. Már nem is igazán érdekelte egyikünket sem, hogy a többiek nincsenek itt. Sikerült feloldódnunk, így mindketten élveztük egymás társaságát.
- Hű te aztán tényleg tudsz játszani. - dőlt hátra a székben Adrien amikor véget ért az utolsó küzdelem, amit szintén csak én nyertem meg. Nevetve kapcsoltam ki a játékot.
- Én mondtam, hogy már régen is sokat játszottam apával. - röhögtem, aztán elpakoltam a konzolokat is - Azért te is ügyes vagy. Majdnem nehéz volt megverni. - néztem rá, persze csak viccből mondtam. Hirtelen valaki benyitott a szobába és már azt hittem, hogy Alyaék jöttek meg, de ehelyett anya kétségbeesett fejével találtam szembe magam.
- Jaj Marinette kincsem sajnálom, hogy ilyenkor zavarok, de nem tudnál segíteni egy megrendelés elkészítésében? Apáddal elfelejtettük és már nincs időnk megcsinálni szóval esetleg a barátoddal segíthetnétek. - hadarta gyorsan én pedig kicsit cikinek éreztem a helyzetet, hogy pont ilyenkor, de végül is.
- Jól van szívesen segítünk. - mosolygott rá anyára Adrien vidáman. Azt hittem, hogy nem fog neki tetszeni ez a dolog, de hát ha nincs ellenére akkor nekem sem.
- Akkor megyünk is anya. - indultam el lefelé a lépcsőn utána, Adrien pedig mellettem. A konyhában anya odaadta a receptet már minden ki volt készítve az asztalra, hogy nekünk csak elkészíteni kelljen. Elmondta, hogy a torta ott van a hűtőben, majd mindenképpen kóstoljuk meg, aztán felkapta a kabátját és apával együtt elmentek. Most hivatalosan is kettesben voltam Adriennel, amitől egy picit beparáztam, de nem akartam elrontani semmit, ezért próbáltam normális maradni. Felolvastam a receptet, majd mondtam Adriennek, hogy mit csináljon.
- Bocsi, hogy tortát kóstolni jöttél át most meg sütit kell sütnünk. - mondtam miközben a pudingot készítettem bele.
- Ugyan semmi baj. Otthon nem igen van lehetőségem ilyeneket csinálni. - húzta félre a száját - Szóval bocsi, ha elrontom. - mosolyodott el végül bár elég esetlen mosoly volt ez. Szegényt ilyenkor nagyon sajnáltam. Én pontosan tudom, hogy milyen neki mert már elmesélte nekem, csak ő nem tudta, hogy nekem önti ki a lelkét.
- Értem. Figyelj ne legyél szomorú. - fordultam oda hozzá - Ha bármikor szeretnél beszélni ezekről a dolgokról akkor itt vagyok. - mosolyogtam rá bátorítóan - És eddig nagyon jól csinálod szóval nem hiszem, hogy elrontod. - tettem hozzá továbbra is mosolyogva. Ahogy láttam örült annak, hogy ezeket mondtam és haloványan elmosolyodott.
- Köszönöm. Képzeld a múltkor Katicával is tudtam beszélgetni. - mesélte már valamivel vidámabban.
- Tényleg? Na és milyen volt? - igyekeztem úgy csinálni, mintha én erről nem is tudnék. Szerencsére viszonylag jól színészkedem. Adrien a válasz előtt kicsit elkomolyodott, de végül édesen mosolyogva adta meg azt.
- Hát igazából olyan, mint te. - mondta, de aztán egy kicsit elpirult. Én pedig ettől a választól igazán meglepődtem, de aztán zavarba is jöttem ahogy felfogtam mit mondott. - Na mindegy csináljuk tovább, mert még a végén nem fog ízleni a vevőnek. - terelte el a témát mosolyogva én pedig piros arccal bólintottam, aztán visszafordultam a pudinghoz. Hamarosan elkészültek a sütemények, amiket szépen be is csomagoltunk. Azután elővettem a tortát is, hogy megkóstoljuk. Mindkettőnknek eléggé ízlett. Alyaék végül nem jelentek meg, viszont mielőtt Adrien elment azt mondta, hogy végül nem is annyira bánja, hogy nem jöttek el a többiek. Azt hiszem elég jól sikerült ez a nap. Lassan, de eddig jól haladok afelé, hogy megszeressen engem is.