A maszk mögött - 1.rész Macska lelepleződik

A mai nap sem telhetett el anélkül, hogy egy újabb akumatizált embert ne kelljen legyőznünk. Ám ezúttal az ellenségünk Chloé volt, aki mondhatni a magánéletemben is hasonló szerepet tölt be. Habár az ellenség talán kissé durva kifejezés rá, de nem tehetek róla, hogy nem tudom jó szemmel nézni ahogyan rámászik Adrienre. Ma kiderült, hogy a szőke ciklon iszonyatosan irigykedik rám, és valószínűleg minden vágya, hogy a helyemben lehessen. Azonban azt nem gondoltam volna, hogy ez annyira betegesen izgatja a fantáziáját, hogy még egy akuma célpontja is lehet. Végül is Halálfej azt hiszem minden lehetőséget megragad. Szerencsére ezúttal sem sikerült elérnie a célját, habár egészen jó terv lett volna, ha nem Chloé lett volna Katica. Macskával megtörtént a szokásos öklösünk aztán elköszöntem tőle, mint mindig. Kivételesen nem pittyegett a fülbevalóm, ezért úgy gondoltam, hogy elnézek Adrienhez hát ha otthon van. A jojómmal egész gyorsan ugráltam át az utcákon, amikor végre a házhoz közeledtem. Egy egész közeli ház tetején álltam meg ugyanis tekintetemmel felfedeztem Macskát, aki szintén arra tartott amerre én. Végig figyeltem, hogy mit csinál.
Az egyik szélesebb oszlop mögé ugrott, majd hirtelen Adrien sétált el onnan, Macska pedig sehol. Közelebb ugráltam, hogy lássam valóban nincs-e ott, és nem volt. Ebben a pillanatban hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
- Adrien Fekete Macska. - suttogtam magam elé egész halkan mégis a meglepettségtől vékony és egyben magas hangon. Az arcom elvörösödött ahogyan a közös emlékek eszembe jutottak. Valójában Adrien végig nekem udvarolt csak egy kicsit másképp. Habár ha belegondolok mégis csak mást szeret. Lehet, hogy én vagyok Marinette, de Katica sokkal vagányabb, merészebb, és csodálatra méltóbb, mint én. Ezektől a gondolatoktól egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ezt nem szabad hiszen így még a végén megtalál egy akuma. Nézzük a dolgok jó oldalát. Katicaként már elég közel kerültem Adrienhez azt hiszem valahogyan eltudom érni, hogy Marinetteként is sikerülhessen ez. Mindenesetre jobb lesz, ha nem tudja meg, hogy én láttam őt átváltozni. Amikor hallottam, hogy a fülbevalóm már kétszer is pittyeg hazafelé vettem az irányt. Otthon ahogy visszaváltoztam levágódtam a székemre és nem igazán tudtam, hogy mit kellene most tennem.
- Marinette ugye tudod, hogy nem lett volna szabad ezt látnod? - reppent elém Tikki kissé aggódó tekintettel.
- Igen tudom, de most már így alakult. De ne aggódj nem fogja megtudni, hogy én már tudom, hogy ő kicsoda. Most viszont nem tudom, hogy mit csináljak. - hajtottam le a fejemet bánatosan. Most talán az lenne a helyes, hogyha én is megmutatnám neki az igazi énemet, de én erre még nem állok készen. Elakarom érni, hogy belém szeressen. Azt akarom, hogy engem szeressen, Marinettet.
- Szerintem te is tudod, hogy mit kellene tenned, de talán egy kicsit ráérsz még a vallással. - mosolygott rám nyugtatóan, aztán odarepült az arcomhoz és neki dörgölte magát, amitől azonnal jobb kedvre derültem.
- Tikki te mindig fel tudsz vidítani. - nevettem a kis lényre, aki mellettem repkedett. - Szerinted mit kellene tennem, hogy Adrien belém szeressen? - néztem kissé tanácstalanul rá. Furcsa, hogy egy kwamitól várom, hogy mégis mit kellene tennem. Azonban mostanában azt hiszem Tikki az, aki a legjobb tanácsokat adja nekem. Talán most is lesz valami jó ötlete.
- Marinette te egy fantasztikus lány vagy. Elég lenne ha csak beszélgetnél vele, és biztosan észrevenné milyen csodálatos vagy. - na igen valahogy mindig valami ilyesminél lyukadunk ki. Néha már úgy érzem, hogy egy kicsit túloz, de olyan energikusan és őszintén elő tudja adni, hogy nem tudom nem komolyan venni.
- Mondjuk elhívhatnám valahova. Például moziba, vagy ide hozzánk, vagy valami ilyesmi. De a fiúnak kellene kezdeményezni, viszont ha én nem teszem meg az első lépést akkor más sem fogja helyettem. Szóval azt hiszem éppen itt van az ideje annak, hogy ne csak ölbe tett kézzel várjam, hogy minden jól alakuljon. - magyaráztam magabiztosan, majd ásítottam egyet - Most viszont lehet jobb lenne ha lefeküdnék aludni. - mosolyodtam el. Egészen belefeledkeztem az időbe. Félek, hogy Macska észre fogja venni, hogy másképp viszonyulok hozzá. Ezek után biztosan nem tudok vele ugyanúgy viselkedni. Na mindegy ráérek holnap agyalni ezen. Holnaptól igyekezni fogok minél több beszélgetést kezdeményezni Adriennel, hogy elérhessem a célom. Remélem sikerülni fog.