Emlékek tengere - 1.rész

Zöld szemű idegen

"-Szeretlek - mondta Rodney, miközben a szemembe nézett."

1 órával ezelőtt

   - Juliet told ki a nagy segged a szobából, és haladjunk! - ordítottam belépve a nővérem szobájába. Amint beléptem megláttam Deant az ágyon fekve.
- Dean... Édes bogaram. Te mi a frászt keresel itt? - kérdeztem a végét már kiabálva. Nem hiszem el, hogy pont Juilettel..
- Ne visíts már így is szétszakad a fejem. Itt aludt, egyébként sincs sok közöd hozzá, szóval kifelé - tuszkolt ki a szobából. - Amúgy, hogy máskor ne lepődj meg ennyire, felvilágosítalak. Járunk, szóval kopogj mielőtt bejössz a szobámba hugi - gúnyosan mondta, amitől ökölbe szorult a kezem és csak egy kicsi választott el attól, hogy bemossak neki egyet. Mindenki annyira imádja a testvérét és ez egy áldás. A nagy francokat áldás. Jobban érezném magam, ha egyedül lehetnék. Csak kényszerből megyek vele minden nap iskolába. Anyámék ráerőszakolták, hogy el kell vinnie minden nap, de hála a jó égnek ma egyedül mehetek.


      Elindultam a buszmegállóba, aztán útközben azon gondolkoztam, hogy mióta vannak ezek együtt? Éppen elértem a buszt, szerencséje van Julietnek, mert ha lekéstem volna akkor már nem élne. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a suli előtt állunk. Nagyon belemerültem a gondolataimba... Leszálltam, és én szerencsétlen majd nem felbuktam a járda szélében, de ekkor egy kéz fogta meg a könyököm, aztán mikor felpillantottam egy barna hajú srác zöld szemeivel találtam szembe magamat.
- Jól vagy? - nézett rám aggódó tekintettel. Nagyon ismerős volt, főleg a csillogó zöld szemei. Ki lehet ő?
- Persze - mondtam zavartan, ezután megláttam két barátom, majd odasétáltam hozzájuk, mivel véget akartam vetni ennek a kínos pillanatnak.
- Új diák - bök a srác felé Kei a fejével. De jó, már az első nap leégetem magam előtte...
- Nem rossz - méregeti Laeti. Tényleg nem volt az, de én nem vagyok olyan, mint a barátnőm, hogy rögtön ráakadok arra a srácra aki egy kicsit is helyes.
Felénk ballagott, én pedig csak őt bámultam, mint egy idióta.
- Sziasztok. Kérhetnék egy kis segítséget? Mivel még új vagyok a suliba nem tudom mi hol van - nézett rám. Mielőtt megszólalhattam volna, hogy én segítek tájékozódni, a lány közbevágott.
- Én szívesen körbevezetlek - mosolygott Laeti a srácra.
- Hát én nem pont... - kezdett a mondókájába a rejtélyes idegen, de nem tudta befejezni mivel a lány elrángatta a társaságunkból. Tipikus Lae húzás. Minden pasira rámozdul, de hát ő ilyen, el kell fogadni. Régóta a barátom és már megszoktam ezt tőle.
- Na látom Lae új prédára akadt - nevetett Kei
- Elég érdekesen cserkészi be a fiúkat, és ez úgy látom nem is változott- vágtam fura képet, miközben az elsétáló pár után bámultam.
- Mi a baj? - kérdezte legjobb barátom.
Na igen. Rögtön tudja ha valami bajom van, nem hiába vagyunk jóba már általános iskola óta.
- Ismerős ez a srác, csak nem tudom honnan - gondolkoztam el. Talán valami régi barátom, akinek most nem ugrik be hirtelen a neve. Ha megtudom a nevét biztos eszembe fog jutni. - Kei, nem tudod véletlenül, hogy mi a neve?
- Kenneth Hughes, 16 éves és Texasból költözött ide egyedül, mivel el akart szakadni a szüleitől. Korábban katonai suliba járt az apja kényszerítésére, de egész jó csávót faragtak belőle - vigyorodott el, én pedig kikerekedett szemmel bámultam rá.
- Ezt honnan a francból derítetted ki? - nevettem el magam, még mindig meglepődött arcot vágva. Tudtam, hogy mindent tud mindenkiről, de hogy Kenneth-ről ilyen gyorsan kiderített ennyi dolgot, az már eléggé bizarr. Még a névről sem derengett ki ő. Valószínűleg csak hasonlít valakire, én hülye meg azt hiszem, hogy ismerem.
- Titok - mosolyodott el kacéran, amitől muszáj volt elnevetnem magam.
- Köszönöm - pusziltam meg az arcát - Hol is leszünk?
- A "B" teremben azt hiszem - válaszolt a kérdésemre, bár nem volt annyira biztos benne. Már indultam volna el a teremhez, de valami vagy éppen valaki megakadályozott ebben, aztán mikor felpillantottam Rodneyt láttam magam előtt.
- Hát pont nem, mert az "A" terembe leszünk - vágott flegma képet Keith-re. - Úgy látom valami miatt összevesztek az ikrek - nevettem gúnyosan, de láttam, hogy most éppen nem vevők a vicceimre, ezért csöndbe maradtam.
- Jól van már - mondta sértődötten legjobb barátom.
A magas srác ijesztően mosolygott rám, majd mielőtt megszólalhattam volna, megfogta a karom, és kihúzott az udvarra. Testvére kikerekedett szemekkel bámult utánunk, de nem mozdult, és nem lépett semmit. Hát köszi...
-Szeretlek - mondta Rodney, miközben a szemembe nézett.
- Mi bajod van? - visítottam fel. Mi ez a hipp-hopp szerelmet vallás? Őt mindig csak a kocka bátyónak ismertem meg, nem gondoltam volna, hogy szeret. Nevetést hallottam a hátam mögül, aztán felnéztem a fiúra, aki szintén röhögött. Itt gyanús lett az egész, és a fejemre csaptam.
- Az egész csak fogadásból volt - vigyorodott el, én pedig belevágtam egyet a karjába.
- Áúúú - simogatta meg a karját, de látszott, hogy megjátssza. Nekem annyira nem volt vicces, mivel azt sem tudtam, hogy mit mondjak, vagy egyáltalán megszólaljak-e.
- Idióták - forgattam a szemem. Keith jelent meg mögöttem, és elrángatott a társaságból.
- Rájuk se hederíts - ideges volt hallatszott a hangján.
- Ha már itt tartunk mi történt köztetek, hogy most ennyire rosszba vagytok? - aggódó tekintettel néztem rá. Sosem volt olyan, hogy nem beszéltek volna minden nap, és ezen a héten a suliban nem is láttam őket együtt.
- Nem érdekes - húzott tovább a terem felé. Ő leült Laeti mellé, én pedig helyet foglaltam mögöttük. A tanár úr és Kenneth egyszerre léptek be az ajtón, a srác pedig felém lépkedett.
- Szabad ez a hely? - mosolyodott el.
-Hát mint látod...
- Annak örülök, és leülhetek? - vigyorgott aranyosan. Miért ennyire kedves? Talán ő is emlékszik rám? Meg kéne kérdeznem, bár ahhoz túl nyuszi vagyok, szóval inkább nem. Pedig általában magabiztos szoktam lenni.
Bólintottam, Ken pedig leült mellém, és mikor odapillantottam a tanárra teljesen elsápadtam. Basszus dolgozat lesz, én pedig semmit nem tanultam. Ez máskor nem érdekel, de ezen múlik, hogy megkapom-e a kettest félévkor.
- Na gyerekek mindenki nagy örömére dolgozat írás következik. Gondolom mindenki tanult, mivel ezt kivételesen előre bejelentettem, és remélem nem fog születni egyes. A és B csoportok lesznek, ezért hiába nézitek a padtársatokét, csak egy egyessel lesztek gazdagabbak.
    Miután kiosztotta a lapokat, mindenki elkezdett írni amikor körbenéztem. Rápillantottam a kérdésekre, és egy mukkot sem tudtam belőle. Gratulálok magamnak, hogy még ezt is elfelejtettem. Pedig még Keith írta is, hogy tanuljak legalább a buszon egy kicsit. Egyáltalán ezeket tanultuk valaha? Egy papírfecni került az asztalomra, majd mikor felpillantottam Keith nézett rám vigyorogva. "Megmentettél" tátogtam, és elkezdtem lekörmölni ami a lapra volt írva. Ő szín ötös fizikából, de nekem ez általában kínai szokott lenni, szóval mindig ő segít. Már majd nem leírtam az egészet, amikor a tanár mellém lépett, bennem pedig még a vér is megállt.
- Kisasszony maga meg mit csinál? - ideges volt a hangja, én pedig meg sem tudtam szólalni, mert egy hang nem jött ki a torkomon. Ha észreveszi, akkor megbukok, a szüleim pedig akkora balhét csapnak, hogy örülök, ha a hajam a helyén fog maradni.
- Az az én cetlim - fogta meg a kis papírt Kenneth, és a markába fogta. Lefagyva néztem ahogy próbál megmenteni az egyestől, de nem tudtam miért segít.
- És mi van rajta? - kezdte a faggatást a tanár. Én is megijedtem, pedig nem is velem beszélt.
- Puska - mondta komolyan, érzéstelen arccal.
- Akkor adja ide a dolgozatát és egyest adok. Örüljön hogy csak ennyit kap. Maga meg írja tovább a dolgozatát Adreanna kisasszony, ezen múlik a félévi jegye. - nézett rám komoran a tanár.
Rápillantottam a srácra aki csak vigyorgott rám, én pedig elvörösödtem. Beszedte a dolgozatokat, amit én remegő kézzel adtam oda. Kicsengettek, és sietősen mentem ki a teremből, de az ajtó mellett megvártam Kent.
- Köszönöm - mosolyodtam el nyugodtan. Miattam kapott egyes dolgozatot, ráadásul ez témazáró volt. Bár nem tudom, hogy milyen jegyei lehettek az előző iskolájában.
- Örömmel segítettem. Nem megyünk el délután valahova? Csak mert szeretnék körbenézni a városban, de egyedül szerintem képes lennék eltévedni - nevette el magát. Ledöbbentem a kérdésén, és hirtelen meg sem tudtam szólalni. Mit csinált ez a fiú velem, hogy ennyire csöndes lettem? Pedig úgy imádom az új diákokat szívatni, de ezek után őt nem tudnám.
- Felőlem - vettem félvállról a dolgot, bár ezt csak tettettem, mert belül ideges voltam. Elköszönt és mondta, hogy utolsó óra után megvár.
- Valaki szerelmes - bökött oldalba Keith.
- Dehogyis. Csak érdekes srác, és szeretném megismerni, hátha útközben rájövök, hogy honnan a francból ismerem, mert már megőrülök - mondtam a szemem forgatva amin Kei elnevette magát.
- Na menjünk a következő órára, most úgy sem vele leszünk, szóval mellém ülsz - mosolyodott el.