A maszk mögött - 9.rész Döntésképtelenség

Adrien szemszöge

Ahogy a napok teltek a bizonytalanságom úgy lett egyre inkább nagyobb. Marinette túlságosan is közel került hozzám.
- Plagg mégis mit csináljak? - fordultam végső elkeseredésemben a kwamimhoz, aki természetesen megint a sajtjával volt elfoglalva.
- Először is nyugodj meg aztán meg ne agyald túl ezt az egészet! - mondta én meg sóhajtottam egyet.
- Mi az, hogy ne agyaljam túl? Szóval szerinted teljesen rendben van, hogy kavarok Katicával meg Marinettevel is? Minél előbb dűlőre kell jutnom különben egyiküket nagyon meg fogom bántani. - egyre nagyobb lett a stressz rajtam. De ez így nem mehet tovább, olyan mintha csak játszanék velük.
- Mondtam, hogy nyugodj meg! - förmedt rám, most először látom őt ilyen idegesnek - A mai napon mész a bálba Katicával. Te is tudod, hogy milyen hatást ér el a megjelenése nálad. Képzeld el, hogy milyen gyönyörű lesz egy báli ruhában! Elképzelted? - ahogy belegondolok valóban nagyon szép lehet, és igazából nekem mindig is Katica volt a szerelmem, bólintottam - Jó, ennél is szebb lesz. Azonnal elfogja venni az eszed, ha valaki akkor majd ő kiveri a fejedből Marinettet. Ne értsd félre én bírom a csajt, de lássuk be Katica egy főnyeremény. Ha esetleg Katica mellett is Mari járna az eszedben akkor biztos, hogy belé vagy szerelmes. - fejezte be Plagg.
Valójában, amit mondott egészen ésszerű volt. Soha sem gondoltam volna, hogy valaha is éppen tőle fogok tanácsot kérni, nemhogy még jó is lesz az a tanács. Most jobb lenne, ha készülődnék az iskolába. Gyorsan kimentem és megreggeliztem aztán elindultam a suliba. Útközben azon agyaltam, amit Plagg mondott. Teljesen igaza volt mindenben, tényleg nem kellene túlagyalnom a dolgokat. Egyszerűen csak a szívemre kell hallgatnom, és majd ő megmondja, hogy mit kell tennem.
Hamarosan beértem a suliba ahol a szokásos csapathoz bandukoltam oda.
- Csá tesó. - köszönt Nino, majd a többiek is.
- Hogyhogy ilyen későn jöttél? - kérdezte Alya kíváncsian mire elmosolyodtam. Ez a lány mindig mindent tudni szeretne.
- Hát kivételesen egy kicsit elaludtam. - nevettem fel, aztán a téma gyorsan el is terelődött rólam. Biztosan valami érdekesebb válaszra számítottak végül is nekem egyáltalán nem szokásom a késés. Szóba jött, hogy tényleg megnézhetnénk a Néma lépteket 3D-ben, ekkor már Marinette is megszólalt és közölte, hogy őt biztos nem rángatjuk bele ebbe. Na igen ő valahogy mindig olyan csendes. Amikor négyszemközt vagyunk akkor sokkal többet beszél, de ilyenkor inkább csak amolyan csendes megfigyelő szerepet tölt be a társaságunkban. Hamarosan becsengettek, ezért mind bementünk a terembe.
- Akkor te is jössz a 3D változatra? - kérdezte padtársam vigyorogva. Nino szeret szervezkedni összeillenek Alyaval, de sajnos túl sokat még nem tudok a kapcsolatukról, mert mindig kétértelmű válaszokat ad nekem, ezért nem szoktam feszegetni ezt a témát.
- Miért nem mész el csak Alyaval? Hallottad, hogy Marinette sem akar menni, ha én sem megyek tölthetnétek egy kis időt kettesben. - válaszoltam én is hasonló vigyorral. Láttam, hogy átgondolja a dolgot aztán elnevette magát.
- Elég lett volna egy nem is. - nevetett tovább, majd előszedte a tankönyveit, és én is így tettem. Mindenesetre nekem nem tetszett annyira, hogy még egyszer megnézzem. Azért az tényleg vicces lenne, ha az a démon bandzsítva a képünkbe ugrana. A gondolataimtól muszáj volt elmosolyodnom.
Az órák elég gyorsan teltek a szünetekben, mint mindig most is beszélgettünk azzal a különbséggel, hogy Chloé ezúttal is úgy érezte, hogy belénk kell kötnie. Nem értem mi történt vele. Régebben másabb volt nem mondom, hogy ő volt a kedvesség megtestesítője, de mindenképpen rendesebb volt. Párszor megesett, hogy átmentem hozzájuk mikor még fiatalabb voltam és, ami még meglepőbb az az, hogy ő is volt nálunk pedig aztán apám tetszését elég nehéz kivívni. Kíváncsi lennék rá, hogy ezt a Chloét is olyan "szívesen" látná-e, mint a régit.
Hazafelé menet kivételesen a telefonomat nyomkodtam mivel Nino nem hagyott békén. Szerette volna, ha ma csinálnánk valamit ha már a moziba nem megyek. Nem győztem szegénynek mondogatni, hogy a jótékonysági bálra megyek, na persze nem igazán értette, hogy engem mióta foglalkoztatnak a bálok, de végül rám hagyta.
Otthon amint a szobámba értem Plagg kibújt a kardigánom alól és azonnal ennivalót követelt ugyanis elmondása szerint mindjárt éhen hal.
- Jól van, jól van nyugalom. - nevettem el magam aztán kerestem is neki egy jó büdös sajtot, amit ahogy megkapott azonnal befalt - Ahh valami kevésbé büdös ételtől is feltöltődhetnél. - sóhajtottam, majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Nem igazán találtam semmi érdekfeszítő műsort, ezért végül valami filmnél találomra megállítottam és megnéztem azt. A vége egészen érdekes volt, de azért még egyszer biztos nem nézném meg. Az órára pillantottam, hamarosan jönni fog Katica én meg még sehol sem tartok. Gyorsan odamentem a szekrényemhez és elkezdtem valami ünnepi ruha után kutatni. Valójában rengeteg ingem volt mivel a modellkedés miatt sokszor hívtak el minket puccos helyekre, na nem mintha ez engem nagy lázba hozott volna. Egy idő után már unalmassá vált az egész. Mindenkivel kedvesnek kell lenni és úgy tenni, mintha mind nagyon jó barátok lennénk, de ez valójában puszta felszínesség. Sok ing akadt a kezembe köztük az, amit még Marinette készített nekem. Nagyon meglepett ezzel a hirtelen felindulásával, és az egészet azért csinálta, hogy nekem jó kedvem legyen. Akaratlanul is elpirultam amikor visszaemlékeztem az eseményre. Amikor levettem előtte a pólóm azt hiszem nem hazudok ha azt mondom mindketten zavarban voltunk, bár én mindig is jól tudtam leplezni az ilyeneket. Azt hiszem ő tényleg nagyon szeret engem...Annyira szemét dolog, hogy én meg csak játszok vele ahogyan Katicával is. Komolyan bármit megtennék azért, hogy Marinette boldog legyen. Annyira sokszor segített már nekem és ő ezt még csak észre sem vette. Azt mondta, hogy szeretné viszonozni, hogy én mindig kiállok érte és segítek neki...Hm
- Mi van nem találsz elég jó inget? Pedig van vagy száz. - repült oda mellém Plagg aztán meglátta azt, amelyiket a kezemben tartom éppen - Értem, szóval megint Marinetten jár az eszed. - sóhajtott egyet aztán berepült a szekrénybe és rámutatott az egyik ingre - Szerintem ez jó választás lenne. - ajánlotta én pedig kivettem azt a darabot, és bólintottam egyet. Igaz is most Katicával fogok találkozni rá kellene koncentrálnom. A nekem varrt inget visszaakasztottam a szekrénybe aztán a másikat fel is vettem. Még kerestem egy ízlésesebb öltönyt, meg egy fekete nadrágot és természetesen a fekete cipő sem maradhatott el. Mikor már az öltözékem kifogásolhatatlan volt bementem a fürdőbe és a hajamnak valami új formát adtam, amihez rengeteg hajlakkra volt szükség, de megérte. Végül teljesen felkészülve a mai estére leültem a kanapéra és csak az órát figyeltem.
Hirtelen az ablakban megjelent Katica a jelmezében, és vidáman integetett nekem.
- Szia - mosolygott kedvesen aztán a kezével lefelé mutatott - Gyere ki.- mondta aztán leereszkedett a földre. Mosolyogva figyeltem ahogyan eltűnik aztán én is felpattantam és elindultam kifelé. Szerencsére nem néz rám senki hülyén, amiért bálba megyek, sőt még örülnek is neki. Kinyitottam az ajtót és ahogy megláttam a lányt az álarccal azonban a jelmeze nélkül egy gyönyörű piros alapon fekete pöttyös ruhában leesett az állam.
- Gyönyörű vagy. - suttogtam aztán végül elmosolyodtam. Plaggnak igaza volt sokkal szebb, mint ahogyan azt elképzeltem. Soha sem gondoltam volna, hogy valaha is fogom őt így látni. Ekkora hatást azóta nem fejtett ki rám, hogy úgy szembeszállt Halálfejjel. Halovány pírral az arcán mosolygott rám a szokásos édes mosolyával. Egyszerűen elveszi az eszemet.
- Köszönöm - hajolt meg előttem előkelően aztán mind a ketten elindultunk a bál helyszínére. Egy ideig csendben telt az út, de igazából én annyira nem éreztem kínosnak ezt a csendet, ő nem tudom, hogy volt ezzel.
- Tudod nekem ez lesz az első bálom. - jelentette be hirtelen Katica egy kissé esetlen mosollyal, ami azonnal Marinettet juttatta eszembe. Valahogy annyi közös volt a két lányban és mégis különbözőek voltak. Katica mindig annyira magabiztos, bátor, erős, ravasz és mindeközben végig gyönyörű. Marinette inkább bizonytalan, visszahúzódó, és olyan kis esetlen, de ezek is csak különböző oldalai, benne is ott van az a magabiztos, bátor lány. A kitartásukat nagyon irigylem. Amikor varrta nekem a ruhát láttam, hogy szívét-lelkét beleadja és addig dolgozott amíg valami tökéleteset nem adott ki a kezei közül. Katica pedig mindig addig gondolkodik, amíg ki nem talál valami jó tervet az ellenségek kiiktatására, nagyon fontos számára az emberek biztonsága. Sokszor gondolkodtam már rajta, hogy ki lehet a maszk alatt. Rengeteg ember eszembe jutott komolyan még azt is elhittem, hogy Chloé is lehet végül is velem egészen "normálisan" viselkedik azt hiszem. Azért örülök, hogy végül kiderült nem ő az. Azután az eset után arra gondoltam, hogy talán jobb is ha nem tudom ki az én Bogárkám, hiszen ha csalódnék ahogy Chloé esetében is akkor megváltoznának a dolgok. Annak is megvan a maga szépsége, hogy nem tudjuk ki a másik. Sokat agyaltam azon is, hogy én bevallhatnám neki, hogy ki vagyok, de végül ezt is elvetettem.
- Tényleg? Én már sokszor voltam ehhez hasonló rendezvényeken. Igazából semmi különöset nem kell csinálnod, minthogy másokkal beszélgetsz és néha elmész táncolni. - magyaráztam neki mosolyogva, hogy legyen valami elképzelése az egészről.
- Értem. - bólogatott - De igazság szerint én nem sokat konyítok a tánchoz. - tette hozza zavartan és közben egy elől kilógó tincsét is megcsavargatta párszor. Őszintén nem is gondoltam volna, hogy létezik olyan dolog, amiben ő nem jó.
- Ne aggódj én tudok pár mozdulatot, de igazából az is megteszi, ha jobbra balra lépkedsz. - mosolyogtam bátorítóan és azt hiszem ez hatásos is volt. Végül megérkeztünk. Már kint is lehetett hallani a zenét, ami nem igazán volt pörgős inkább csak hangulatos. Megálltunk az ajtó előtt ahol felkínáltam neki a karomat, amit nagyon szívesen el is fogadott. Így léptünk be, rengeteg ember volt itt köztük természetesen Chloé is, aki nem tudta eldönteni, hogy örüljön az ittlétünknek vagy inkább megölje a szemeivel Katicát. Na igen azt hiszem eléggé tetszek neki, de ezzel a mostani modorával nem igazán foglalkoztat.
- Na a beszélgetős vagy a táncolós részével akarod kezdeni? - kérdeztem nevetve mire muszáj volt neki is elmosolyodnia.
- Hát most nem táncolnék, de ha te szeretnél akkor mehetek végül is én rángattalak el ide. - válaszolt mosolyogva. Valójában ő csak elhívott és még szívesen is kísértem el, de igazából mindegy mert úgysincs kedvem táncolni most.
- Most nekem sincsen kedvem táncolni. - mondtam, majd megfogtam a kezét aztán odamentünk egy asztalhoz, amin különböző sütemények és italok voltak felsorakoztatva - Innen lehet venni bármit. - néztem rá aztán tekintetem visszavezettem a nyalánkságokhoz és egyet már ki is választottam. Katica is abból vett nem tudom, hogy azért mert én is és akkor az biztos finom, vagy mert neki is az volt a szimpatikus. Egyszerre haraptunk bele aztán vidáman mosolyogva megbeszéltük, hogy ez mennyire finom. Azt hiszem itt néhány sütemény még Marinette szüleitől is van, legalább is kiszúrtam azt a sütit, amit még jó múltkor a lánnyal segítettünk elkészíteni. Na igen az is egy érdekes délután volt. Az egész úgy indult, hogy menjünk át tortát kóstolni, de a végére ez kapta a legkisebb szerepet. Beszélgettünk, videójátékoztunk és segítettünk az anyukájának a megrendelés elkészítésében. Valójában irigylem a a családjukat. Annyira összetartóak és látszik, hogy bármit megtennének egymásért. Néha úgy érzem, hogy apát cseppet sem foglalkoztatja, hogy mi van velem, de ez biztosan nem így van ahogyan azt Marinette is mondta. Csak legalább egy kicsit kimutathatná, hogy szeret. Mindegy is, már megint elkalandoztak a gondolataim.
- Baj van Adrien? - fogta meg az öltönyöm a mellettem álló lány és aggódó szemekkel nézett rám. Azonnal észbe kaptam és kedves mosollyal megráztam a fejem.
- Nincs, csak elgondolkodtam. - adtam választ. Igaz is ma vele kellene foglalkoznom, de nem megy egészen, viszont nagyon boldog vagyok amiért elhívott magával. Pontosan itt az ideje annak, hogy végre ő legyen a középpontban. Végül is kit hívna el még egy szuperhős egy bálba? Ekkor eszembe jutott egy olyan ötlet, hogy én is elhívhattam volna Marinettet Macskaként. Van egy olyan érzésem, hogy ő jobban szereti a szuperhős énemet, mint ezt. Nem is tudom igazából, Macskának azt mondta, hogy én tetszek neki, de nem akarja bevallani mert másképp viselkednék vele meg tönkremenne a barátságunk. Valójában mindent azért tesz, hogy kettőnknek jó legyen. Annyira fontos neki a barátságunk, hogy még az érzéseit is elnyomja csak, hogy ne érjen véget. Pedig ha bevallaná én biztosan nem szakítanám meg vele a kapcsolatot. El se tudja képzelni, hogy nekem ő mennyire fontos. Talán egyszer nekem is őszintén kellene vele beszélnem. Ő mindig elmondja amit gondol. Azt mondta, hogy soha sem fog elhagyni engem. Ezt meg is ígérte és akkora komolysággal tette, hogy nem is tudtam volna nem elhinni.
- Megint elgondolkodtál? - nevetett fel Katica én meg azonnal visszazökkentem a jelenbe.
- Bocsánat. - néztem rá sajnálkozó szemekkel. Már megint Marinette, most már elég. Túl sokat agyalok rajta. Szegény Katicával kellene már végre foglalkoznom.
Ezután többet nem jutott eszembe a lány talán néha, de azonnal el is tereltem a gondolataimat. Természetesen az én Bogárkám mindig megbocsájtotta ha nem figyeltem rá. Lassan eljött az ideje annak is, hogy táncoljunk.
- Na akkor menjünk. - mosolyogtam vidáman aztán, mint egy herceg felkértem őt. Természetesen igent mondott, így a táncparkettre vezettem ahol párat lépkedtünk jobbra balra ahogyan azt még kint mondtam neki. Láttam, hogy nagyon jól érzi magát. A zene váltott és egy lassú szám indult el. Óvatosan a derekára tettem a kezem. Annyira finom, vékony dereka van, hogy egyszerűen a kezemre áll. Ő gyengéden a vállamra helyezte a kezét én pedig közelebb húztam őt magamhoz, hogy mégis csak normálisan nézzünk ki a többi lassúzó mellett. Mi is elkezdtünk táncolni. Még soha sem éreztem magamhoz ilyen közel őt. Ehhez a tánchoz már valamivel több tudása volt azért néha rálépett a lábamra, de én nem igazán zavartattam magam emiatt. Az este folyamán ezután rengeteget táncoltunk és a végére még azt is kijelentette, hogy nem is olyan szörnyű ez a tánc dolog. Teljesen egy hullámhosszra kerültünk, és amint ez megtörtént Mari többé nem jutott eszembe. Nagyon jól eltudtunk beszélgetni egymással, bár egyszer Chloé szépen megzavart minket. Szerette volna, ha elviszem őt táncolni és bár először ez nem tetszett Katicának végül ő mondta, hogy menjek el vele mert úgyis addig nyaggat minket amíg nem táncolunk. Ezért az estém egy újabb tánccal lett gazdagabb. Szerencsére nem lassúznunk kellett, ezért egészen kibírható volt. Na persze szokás szerint próbált flörtölni velem, de erre nem igazán voltam vevő és mivel ezt észrevette inkább abba is hagyta. Amikor vége lett a számnak megköszönte a táncot, majd visszament az apja társaságához. Ezután ismét Katicára fordítottam a teljes figyelmemet. Nagyon jól elvoltunk együtt egész este.